A Barnabás-táborba azért is érdemes eljönni, mert rengeteg tapasztalatot gyűjthetsz a bizonyságtétel, az evangélizáció, az együtt imádkozás és szolgálat területein, melyeket azonnal használhatsz is, így hirdetve az Evangéliumot és támogatva a különféle keresztény gyülekezeteket, közösségeket!

A következőkben a Barnabás 2010 csoportjainak élményeiből közlünk részleteket, melyek az általatok írt naplók alapján készültek.

Óbecse

"Első nap kimentünk a faluba, ahol találkoztunk gyerekekkel. Nagyjából 20-30-an voltak, játszottunk velük, elmondtuk hogy miért szeretjük Jézust, beszélgettünk és imádkoztunk értük."

"Délelőtt élelmiszercsomagokat készítettünk, melyeket kivittünk szegény sorsú családokhoz. Mi 5 családnál jártunk, beszélgettünk velük, imádkoztunk értük és hívtuk őket a gyülekezetbe... Egyik délután utcai evangélizációban vettünk részt a városban. Beszélgettünk idősekkel és fiatalokkal egyaránt, voltak közöttük nyitottabbak és zárkózottabbak is. Amit ebből az evangélizációból tanultunk, hogy az ima a legfontosabb, hogy Isten Lelke vezessen bennünket!"

"Az utolsó reggel ugyanúgy kezdődött, mint a többi: reggel áhitatot tartottunk, majd elkezdtünk pakolni. Csoportvezetőnk egyszercsak egy ötlettel odajött hozzánk: mit szólnánk ha beöltöznénk szendvicsembereknek és igeverseket írnánk a hordozható táblákra szerb és magyar nyelven? Tök jó ötlet! Így beöltöztünk szendvicsembernek és a Tisza partra indultunk. Sok ember sétált a parton, akik meglepődtek látványunkon, elolvasták az igéket és lehetőséget adtak arra, hogy bizonyságot tegyünk nekik. Meglepetésünkre sorra kérték az emberek az imát, a gyerekek nagyon nyitottak voltak, kézenfogva, kört alkotva tudtunk velük imádkozni. Közel három órát töltöttünk így beöltözve a parton, mely nagy áldás volt számunkra. A nap végén - a fájó búcsúzkodásokat követően - elindultunk hazafelé."

Székelyudvarhely

"Alig vártam, hogy ideérjünk és elkezdjük a szolgálatot! Azt hittem, hogy ez egy jó kirándulás lesz, de ahogy az első helyszínre érkeztünk, rájöttem, hogy ez bizony nem csak egy jó buli, hanem egy nagyon komoly szolgálat."

"Megtanultam szeretni, elfogadni az embereket, értékelni a meglévő kincseimet, nem zúgolódni, ha valami kis baj ér, hanem örülni, és hálásnak lenni azért amim van."

"Nagyon kemény volt számomra kimenni a falvakba és szolgálni a gyerekek felé. Isten megfeddett a látottak által, és rájöttem mekkora kegyelem, hogy keresztény családban nőttem fel és megismerhettem Jézust! Nagyon megrendített, hogy láttam, milyen helyzetben vannak a székelyföldi családok, gyermekek, és rájöttem, hogy meg kell térnem, és nem szabad panaszkodnom a helyzetem miatt."

"Voltunk két nagyon szegény faluban, Etéden és Kisgalambfalván, a pusztában. Megdöbbentett az emberek nyitottsága és érdeklődése. Nagyon nyitottak Isten országa iránt, és merem mondani, hogy ébredés van a cigányok között!"

"Az istentiszteletek, amiken részt vettünk, meglepően különbözőek voltak, ahogyan a gyülekezetek is. Még soha nem szolgáltam koszos, mezítlábas, a nyomor szélén élő felnőttek és gyerekek felé. A szabadtéri alkalmak külön izgalmasak voltak számomra. A gyerekszolgálat ideje alatt néha nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor a nincstelen, szutykos, tanulatlan, a társadalom által lenézett romagyerek rám- mosolygott, s megfogta a kezem. A simogatást, odafigyelést néha jobban várták, mint a cukrot, amit kiosztottunk. Azért mentem közéjük, hogy Isten szeretetét hirdessem, közvetítsem feléjük, s közben bennem is sok minden megváltozott. A szolgálat során Isten engem is tanított és gyógyított. Emlékezetesek voltak azok az alkalmak is, amikor Isten ereje kiáradt az összegyűltek között, s nyelveken szóltak vagy éppen gyógyulások történtek. Csodáltam, hogy néhány helyen a felnőttek milyen gyermeki hittel és lelkesedéssel fogadták be az Igét. "

Gut

"Idén ismét egy nagyszerű hetet tölthettünk el Kárpátalján, Guton, ahol 9 fős csapatunk több mint 50 gyermeknek szervezett napközis gyerektábort. Bár az első napokban szakadt az eső, az időjárási viszontagságok nem akadályoztak meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat, sokat játszunk, s mindemellett Istenről is tanuljunk."

"A hét Jézus az én Megváltóm és barátom „címet” kapta, melynek során öt különböző bibliai történeten keresztül közvetítettük az evangéliumot a gyerekeknek, biztatva őket, hogy Jézus nem csak a samáriai asszony vagy a törvénytudók kérdéseire, problémáira tudja a megoldást, hanem mindenkire személyesen gondja van. A történeteket sok-sok új vidám ének, frappáns játékok, kiscsoportos foglalkozás követte, utolsó előtti napon pedig tűzijátékkal leptük meg őket. Nagy segítség volt, hogy a helyi ifisek is bekapcsolódtak, délutánonként pedig velük együtt "eresztettük ki a fáradt gőzt" dicsőítéssel, filmnézéssel, kirándulással."

"Jó volt látni, hogyan munkálkodik Isten ebben a közösségben, s örültünk a sok régi, ismerős arcnak is, akik tavalyi szép emlékekkel a szívükben vártak és visszamosolyogtak ránk már első nap. "

Pécs

"Csoportunk minden baj nélkül megérkezett Pécsre... Első feladatunk fizikai munka, a helyi gyülekezet termeinek kifestése volt. Első nap délután kezdtük a munkát, másnap - a reggeli bátorítás és napi program megbeszélése után - elindultunk a gyülihez, hogy befejezzük a festést. A gyülekezet egy lerobbant bevásárlóközpont második emeletén bérel egy termet, de kétséges volt, hogy ittmaradhatnak vagy sem. Eljöttek az épület tulajdonosai: nagyon jó pillanatban érkeztek, mert épp dolgoztunk. Azt mondták, hogy jól néz ki a terem. Tökéletes időzítés volt ez Istentől: a tulajdonosok látva azt, hogy a nagy valószínűséggel sorra kerülő eladás ellenére mi mégis szívvel-lélekkel, jókedvvel festettünk és tettünk-vettünk, meglepődtek és – ha jól tudom – nem fogják még eladni az imatermet!"

"Szerdán egy idősek otthonába mentünk el szolgálni: ez az intézmény már 20 éve létezik Pécs Uránváros nevű részén, de soha semmiféle egyház be nem tette még a lábát ide. Az alkalom annyira jól sikerült, hogy a helyi gyülekezetet megkérték, állandó jelleggel járjanak szolgálni az idős emberek közé, sőt invitálták őket egy másik otthonba is!”

"A háromnapos utcai fesztivál keretében megrendezésre került egy graffitiverseny, melyen többnyire azok a fiatalok vettek részt, akikkel Balázs (a helyi gyülekezet lelkésze) már régóta kapcsolatban volt.  A Bibliával kapcsolatos szavak kusza ábrázolása igencsak felkeltette a jelenlévők figyelmét. A versennyel párhuzamosan arcfestés és gyermekprogram volt a kissebbeknek, játékokkal, táncokkal és színdarabokkal érdekesebbé téve az evangélium tartalmát. Az egész program alatt igyekeztünk személyesen is elbeszélgetni egyes emberekkel és voltak, akik egészen érdeklődve fogadták és meghallgatták bizonyságtételeinket. Hol egyesével, hol csoportosan imádkoztunk velük és meghívtuk őket a vasárnapi alkalmakra. Kellemes meglepetésként észleltük, hogy az idősek otthonából is eljött pár kedves néni. "

"Gondok voltak az időjárással, ezért kértük az Úr segítségét. Isten úgy döntött,  hogy nem csak zuhogó esőt küld, de vele együtt embereket is: a rossz idő ellenére igencsak szép számban összegyűltek a résztvevők! Amikor sütött a nap a szórakozás lehetősége csalogatta őket, mikor meg elkezdett esni az eső, begyűltek a sátrak alá, s csoportokat alkotva beszélgetésbe fogtunk. Így sikerült megosztanunk velük az evangéliumot, s volt aki megtért közülük!"

"A vasárnapi istentisztelet kezdése előtt kipakoltuk a cuccokat a csoport egyik autójából és egy arra járó bácsi észrevette, hogy Bibliával van tele egyik doboz. Megkérte egyikünket, hogy adjon neki egyet, mert gyerekkora óta nem olvasott Bibliát. Adtunk neki és meghívtuk a hamarosan kezdődő istentiszteletre. Azt mondta, hogy nem jön el, de amikor elkezdődött az alkalom, megláttuk besétálni az ajtón. Leült egy székre és hallgatta az éppen elhangzó személyes bizonyságtételt. Megrendült attól, amit hallott, saját bevallása szerint túlságosan is megérintette és nem bírta el a lelkiismerete. El akart menni, de a folyosón csoportunk egyik tagjának sikerült tovább beszélgetni vele. "

Gyergyószentmiklós

"Ma kezdtük meg az evangélizáció első lépéseit, hogy megismertessük az emberekkel Jézust... A nap elején imádkoztunk a gyülekezeti házban, hogy felkészüljünk, majd párokba rendeződtünk, elpróbáltunk egy-két lehetséges esetet ami előfordulhat az evangélizáció során, és utána elindultunk az emberek közé."

"Az egyik beszélgetés során három fiatal lány ült a főtéren és a következő kérdéseket tettük fel nekik, illetve a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Sziasztok, tudnátok nekünk segíteni?
- Persze, miben?
- Ha ma meghalnál, 100%-osan biztos vagy abban, hogy a mennyországba kerülsz?
- Igen – válaszolta az egyik lány.
- Miért vagy benne olyan biztos?
- Mert nem tettem semmi olyan dolgot, amiért ne kerülhetnék oda – hangzott a válasz.
- A tízparancsolatot ismered?
- Igen – mondta.
- Akkor tudod, hogy mit sorol fel: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne kívánd azt, ami másé, stb…
Erre azt válaszolta, ezek közül egyiket sem tette. Mondtuk neki, hogy ennek örülünk és aztán sok szeretettel meghívtuk mindannyiukat az esti alkalmunkra, gondoltuk nem állunk le vitatkozni, inkább a szeretetet lássák bennünk."

"Voltak kicsit rosszabb tapasztalataink is, pl. egy másik páros közülünk találkozott egy fiúval, akinek érdekes felfogása volt a bűnről és bűnhődésről. Azt mondta, hogy egy sorozatgyilkos is kerülhet a Mennybe bűnbánat és bűnbocsánat nélkül, hisz a büntetés a lényeg, nem a megbánás. "

"Este vártuk az alkalomra jövő embereket, hogy lássuk lesznek-e újak, és volt két asszony, akik a rádióadáson keresztül jutottak el az alkalomra. Bár a munkánk gyümölcsét még nem láttuk, ennek a két embernek is nagyon örültünk. "

"Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára áldás volt ez a hét, mert nem csak összerázódott a csapat, hanem rengeteg dolgot tanulhattunk itt az eltöltött idő alatt. Voltak jó és rossz tapasztalataink, de ilyenek mindig is lesznek, ugyanakkor felkészültebben fogjuk fogadni az akadályokat és nem hátrálunk meg! Bízunk abban, hogy az emberekben munkálkodik az Úr a szavainkon, illetve a beszélgetéseken keresztül."